1799 augusztusa. Egy ember fekszik a nagy piramis sírkamrájában, a szarkofágban, küzdve a halálfélelemmel, a klausztrofóbiával, a különös látomásokkal és a rátörő emlékekkel. Nem tudja, él-e még, vagy már meghalt. S ha meghalt, feltámadhat-e. S ha nem, mi lesz a lelkével. A fiatalember a harmincéves Bonaparte Napóleon. Nem csak a kíváncsiság hajtotta, hogy egy éjszakát a nagy piramis belsejében töltsön; azt ígérték neki, hogy olyan beavatásban lesz része, melynek során feltárul előtte egy ősrégi titok, és ettől megváltozik a sorsa. És nemcsak az övé, hanem Egyiptomé és az egész világé is.

Alkimisták, varázslók, franciák, egyiptomiak, beduinok, szépséges táncosnők, öreg bölcsek, egymással hadakozó egyiptomi családok keresik együtt vagy külön, összefogva vagy kegyetlen küzdelemben a világ legnagyobb kincsét: az örök élet formuláját.

Azt a titkot, amely feltámasztotta Oziriszt... és feltámasztotta Krisztust.

A halhatatlanság piramisa a máshonnan is ismert történetet dolgozza fel: Napóleon valóban eltöltött egy éjszakát a Kheopsz-piramis belsejében, de utána csak azt mondta róla legközelebbi embereinek is: ha elmesélné, mi történt ott vele, úgysem hinnék el...